Kényes dolog. S már előre félek, ha erről kell beszélnem. Pedig már külön rituálét találtam ki, ahol minden eszköznek helye van ezzel kapcsolatban életemben.
Gondosan őrzött doboza van például a naplómban lapuló feljegyzésnek, amely arra sarkall, hogy mindig rajtam áll a döntés joga.
A doktor úr számát rég tudom, s szeretném is, ha a szemölcs eltávolítása akár holnap délután lezárulna. De valahogy ez a szeretném nem változik át akarom-ra. Mert mi van, ha olyan fájdalmas lesz, hogy nem bírom ki? Lehet, az érzéstelenítő nem fog hatni, mert ellenálló a szervezetem rá. Nem tudhatom. Velem aztán bármi megtörténhet.
Szóval az említett szemölcs, ami ott éktelenkedik egyenesen a hátam közepén, én őt nem látom, mégis esztétikai problémát okoz bennem. Már a fürdőruhára való leöltözés is nehezemre esik. Éppen ezért a szemölcs eltávolítása életemben egy megoldandó probléma. Olyan, amelynek előtt-utóbb be kell következnie.
Kivizsgáláson persze már voltam. A doki mielőtt a szemölcs eltávolítása témakörét felvázolta volna előttem, gondosan megvizsgálta fekete pöttyömet mikroszkópjának segítségével. Mondanom sem kell: ez nem fájt. De másnap aztán rémes érzések törtek fel bennem, s riadtam fel álmomból.
Nos, ahogy felkeltem egy sms-t jelzett ki a telefonom. Csodálkoztam, hogy hajnali 2-kor valaki unalmában engem keres. Pedig kétségtelen tény tárult elém: a barátom volt az, Balázs. Verset ír. A szemölcsömről.
Igen. Ne nevess. Tényleg verset írt, melyben ódát írt, mennyire is szereti fekete pöttyömet, s szerinte szép, s szinte már könyörgött életéért, hogy nehogy szike, s egyéb kellemetlen műszerrel a bőrömbe utána vájjanak, hogy kiszedjék belőlem a fekete „ékességet”, amely úgysem bánt engem, hiszen ártalmatlan.
Innentől a kezdve a szemölcs eltávolítása és ennek ténye egyre inkább távol maradt tőlem. Azóta évente egyszer látogatom meg a dokit, aki szemügyre veszi a kis szemölcsöt, ami már nem is igazán zavar, sőt: ráébresztett arra, hogy sokszor felesleges dolgokon aggódom. S igazán félni csak akkor szabad, ha a valódi fájdalom már a saját bőrömön túlra hatol. Addig felesleges. Inkább örülök a szerelmemnek, aki szépségemben mindig megerősít engem.
