Csokicsövet, vagy inkább csokicsövecskét szopogatott a kisfiam, mikor hazaértem. Először azt hittem, egy egyszerű fahéj darab, bár az biztosan csípte volna a száját. Ez egy egyszerű csokicső volt, valami nehezen olvadó csokiból, jóval kisebb, mint az egyébként köztudatban lévő csokicsövek, melyek a szoláriumokban használnak. Mit is jelent ez? A csokicső még annál is barnábbá tesz mint maga a szolárium csokicső nélkül? Semmi tapasztalatom ezen a téren, sem csokicsővel, sem csokicső nélkül, de el tudom képzelni. Az én fejemben ez úgy áll össze, mint valami fokozás. Szolárium, csokicső, koromkúra. Acsokicső azoknak való, akik nem érnek el számukra megfelelő barnaságot a szoláriummal, vagy esetleg nem akarnak annyi időt rászánni.
Ekkor jön a képbe a csokicső. A csokicső megteszi azt, amire egy szoláriumcső nem képes (miket beszélek), csokibarnává sötétít, méghozzá nagyon rövid idő alatt. Csaokicsöves szoláriumok azért fellelhetők már szép számmal, azt viszont nem tudom, mekkora az érdeklődés a csokicsövek iránt. Én maximum a fiam által megevett csokicsővel kerültem vizuális kapcsolatba, egyéb csokicsövet még nem láttam. Felőlem lehet ez fél napa alatt barnító csokicső, vagy sötétbarna folyadékot permetező csokicső, nem vetném alá magam. Reggel magam látom a tükörben, délelőtt elmegyek és igénybe veszem a csokicsövet és annak erejét, majd délután hazaérve Eddie Murphy néz vissza rám a tükörből. Kissé kiakadnék, és nem okolhatnám érte a csokicsövet, se azt aki a csokicsövet kitalálta, vagy a csokicsövet beszerelte, csakis magamat, aki a csokicsövet használta.
