Mint minden sport, a tenisz is egy olyan világ, ami tőlem talán messze áll, de mégis valami rejtélyes módon vonz.
Régi iskolám mellett volt egy teniszpálya, amit én mindig megbabonázva néztem, amikor a fiatal tenisztehetségek, és teniszoktatók adogattak egymásnak. Csak távolról figyeltem (úgy mertem) ahogy a tenisz oktató kiadja az utasításokat a tanítványoknak, ahogy megmutatja a fogásokat, az ütés technikát és ahogy a teniszoktató bevezeti a fiatalokat a tenisz, kívülállóknak szinte átláthatatlan szabályegyüttesébe.
Egyszer odamentem ugyan, ki tudja hány évvel ezelőtt, bátortalanul, és mikor arról kérdeztem, hogy teniszezhetnék-e, vagy legalábbis elkezdhetném-e, akkor az akkori teniszoktató elmosolyodott és a kezembe adott egy hatalmas ütőt, és amikor látta, hogy két kézzel tudom csak tartani, csak annyit mondott, hogy várjak addig, ameddig már legalább az ütőt elbírom. Persze még abban az évben másik iskolát váltottam, és a tenisz, továbbra is, mint álom maradt.
Akkor és ott a teniszoktatón múlt minden, én mégis csodálattal figyelem azóta is ezt a sportágat. A tenisz egy másik világ. Néha elviselhetetlen hőségben, néha a kegyetlen, kimerítő adogatások után, csak először csak a teniszoktató hangja tartja az emberben a lelket, később a teniszedzőé.
Ha figyelem ezt a sportágat, mindig tisztelettel tekintek a teniszoktatókra. Ha valaki eljut a csúcsok csúcsára, a négy legnagyobb verseny egyikére a Grand Slam-re, a Wimbledonra , a Roland Garrosra, vagy a Davis kupára, az nemcsak a kitartásának, tehetségének köszönhető, hanem annak, hogy egy olyan kitartó tenisz oktató áll mögötte, aki türelmesen, szinte pót-szülőként készíti fel egy barátságos gyerek mérkőzéstől kezdve a négy gigászi verseny bármelyikére.
Gyermekfejjel csak tiszteltem a tenisz oktatókat, ma már egyenesen csodálom őket. Vajon Serena Williams aki négyszer is birtokolta a világelső női teniszezők ranglistájának élét, ő teniszezne-e, ha nem az a tenisz oktató állt volna mögötte, aki, vagy a szintén világhírű Steffi Graf, aki összesen 377 hetet töltött a világranglista élén, vajon Ő tényleg ilyen „megbízható” teljesítményt nyújtott volna, ha tenisz oktatója kezdetben nem olyan nagy türelemmel, nem olyan átéléssel oktatta volna, mint ahogy tette azt bizonyosan.
Összegezve, véleményem szerint, az egyén tehetségen, kitartáson, és szorgalmon kívül, szinte minden más a tenisz oktatón múlik. Ha megbízható, türelmes tenisz oktató vezeti be a leendő teniszcsillagot a tenisz világába, akkor a siker is majdnem garantált.
